Te tudod-e, hogy hova tartasz, és hogy hova tartozol? Egyáltalán tartozol-e valahova? Vagy csak élsz egyik napról a másikra? Nincs néha olyan érzésed, hogy ebben az egészben valami nem stimmel, hogy nem lehet pusztán csak ennyi? Szerinted az az életed célja, hogy megszüless, felnőjj, dolgozz és meghalj? Ez lenne a teremtés célja? Azt gondolod,  különálló vagy? S ha te mondjuk nem teszel semmit, nélküled is működik a gépezet, a robotoló életnek álcázott tragikomédia? Azért vannak jó pillanatai, nem? De mi lenne ha ezek a pillanatok, órákká, napokká, évekké sűrűsödnének, amikor már azon sem kellene gondolkodnod, hogy mikor is érezted utoljára céltalannak, közönyösnek magad? Amikor minden végre értelmet nyer, az is amiért pont ide ebbe a létidőbe, megszülettél, és az is, hogy pont itt és most ezeket a sorokat olvasod. Mi tudjuk, hogy közénk tartozol. A kérdés az, hogy te mikor vagy hajlandó ezt felismerni.