A CDC (Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ) hivatalos honlapján olvasható dokumentum, melyet 2020 júliusában tettek közzé,  részletesen taglalja, hogy a koronavírus terjedésének megelőzése céljából hogyan akarják elkülöníteni a “magas kockázatú” egyéneket az “alacsony kockázatú” egyénektől táborokba, illetve az úgynevezett “zöld zónákba”. Ezt “védelmező megközelítésnek” nevezik.

A “magas kockázatú” csoportba sorolják az időseket vagy valamilyen súlyos betegségben szenvedőket (beleértve a krónikus vesebetegséget, az elhízást, a súlyos szívbetegségeket, a sarlósejtes betegséget és 2-es típusú cukorbetegséget – tehát nem a koronavírus betegeket vagy fertőzötteket), illetve bárkit, aki a megítélésük szerint potenciálisan jobban ki van téve a koronavírus fertőzésnek.

Alapvetően 3 elkülönítési szintet határoznak meg:

1. Háztartási szint:
Amikor a háztartáson belül kijelölnek egy helyiséget, és oda elkülönítik a “magas kockázatú” egyéneket. Ők csak minimálisan hagyhatják el azt a helyiséget, az “alacsony kockázatú” személyek nem léphetnek be oda, csak ha feltétlenül szükséges, kézfertőtlenítés és arcmaszk használatával, 2 méter távolságot tartva. Az “alacsony kockázatú” személyeknek továbbra is távolságot kell tartaniuk egymástól, és betartaniuk a higiéniás szabályokat (maszkhordás, kézfertőtlenítés, stb.).

2. Szomszédsági szint:
Egy területen kijelölt 5-10 háztartás, ahol a “magas kockázatú” személyeket elkülönítik, olyan módon, hogy “felcserélik” a háztartásokban élő egyéneket, vagyis néhány “alacsony kockázatú” személyt átköltöztetnek valamelyik szomszédos háztartásba, a helyükre pedig a szomszéd háztartásokból átköltöztetik a “magas kockázatú személyeket”.

3. Tábori szint:
Menhelyek csoportja, például iskolák, közösségi épületek egy táboron belül (egy zöld zónában legfeljebb 50 “magas kockázatú” személyt helyeznének el). Lenne egy belépési pont, ahol élelmiszereket és egyéb kellékeket hozhatnak be, és lenne egy találkozó pont, ahol a látogatók és az ott lakók időnként találkozhatnak, 2 méter távolságot tartva egymástól.

Előírják, hogy minden “zöld zónához” felügyelő személyzetet kell kijelölni, akik ellenőrzik a protokollok betartását, figyelik az elszigeteltség és megbélyegzés miatti lehetséges káros hatásokat, minimalizálják a “zöld zónába” való ki- és belépéseket.

A férfiakat és a nőket, valamint a súlyos betegeket el kell különíteni egymástól, amihez több “zöld zónára” van szükség. Ezen kívül további zöld zónák szükségesek az etnikai, kulturális, és esetleg vallási elkülönítésere.

A “zöld zónáknak” tágabbnak kell lenniük az egy főre jutó menedékterület tekintetében, mint a környező táboroknak, még az “alacsony kockázatú” emberek zsúfoltságának árán is.

Felhívják a figyelmet, hogy ez az esetleges túlzsúfoltság az “alacsony kockázatú” egyének táborában vagy szektorában nem szabad, hogy a korlátozó intézkedések enyhítését okozza az alacsony kockázatú lakosok között.

A dokumentum nem fogalmaz világosan abban a tekintetben, hogy miért lennének az “alacsony kockázatú” egyének zsúfoltan, ha csak a “magas kockázatúakat” gyűjtik össze táborokba, illetve azt is csak hozzávetőlegesen határozzák meg, hogy kik tartoznak az egyik és kik a másik csoportba.

Ezt az úgynevezett “védelmező megközelítést” legalább 6 hónapra kell tervezni.
Magyarázat: A “védelmező megközelítés” azt javasolja, hogy a “zöld zónákat” addig kell fenntartani, amíg nem lesz széles körben elérhető hatékony oltóanyag vagy terápiás módszer, vagy amíg a covid-19 járvány alábbhagy.

A dokumentum hosszasan elemzi ezeknek az intézkedéseknek a veszélyességét bizonyos társadalmi csoportokra, különösen a nőkre és a lányokra vonatkozóan, hogy erőszakos zaklatásnak lehetnek kitéve. Emiatt külön biztonsági védő szigorításokat javasol ezen csoportok számára.

Azt is javasolják, hogy zavarják meg a közösségi média hálózatokat, mindezt azzal indokolják, hogy a közösségi és vallási ünnepeken való részvételek veszéllyel járhatnak, melyet meg kell előzni. Mindez szerintük proaktív idő előtti tervezést igényel, mely magában foglalja, hogy csökkentsék az erős közösségi elkötelezettséget és a kockázatos kommunikációt, hogy ezzel korlátozzák az egyéneknek a közösségi gyakorlatokban való részvételét.

A dokumentum külön kitér ennek a “védelmező megközelítésnek” a pszichés és mentális káros hatásaira – nyilván az emberekre stresszként hat, hogy ha elválasztják őket a szeretteiktől, elkülönítik őket, el kell hagyniuk az otthonukat, elveszítik a munkájukat, stb. Emiatt a rossz mentális állapotú egyének számára külön gondozó biztosítását írja elő, aki a kijelölt személyt soha nem hagyhatja egyedül.

Ez a cikk az eredeti angol nyelvű dokumentum rövidített tartalmi kivonata. Javaslom, hogy aki tud angolul, olvassa el az eredeti, teljes dokumentumot itt: https://www.cdc.gov/coronavirus/2019-ncov/global-covid-19/shielding-approach-humanitarian.html

Futó Ildikó

Vélemény, hozzászólás?