Mintha nem is oly régen történt volna hogy mi, történelmet írtunk. A forradalom sokáig ellenforradalomnak lett titulálva azok részéről akik leverték, de utódaik sem viselkedtek másként. Még ma sem. Amikor elgondolkozok azon hogy az egész országban megmozdult mindenki, amikor a gyerekek, fiúk lányok, egyetemisták, diákok, öregek, mindenki aki járni tudott kint volt az utcákon, mert elég volt azokból akik sanyargattak, meggyaláztak bennünket és tenni akartak azért hogy szabadok legyünk, eláll a lélegzetem. Nemcsak tettek valamit, hanem rengetegen életüket áldozták a szabadságért. A küzdelemhez mindenki úgy járult hozzá ahogy tudott. A falusi emberek élelmet vittek a harcolóknak és éppen úgy mint a többség csak egyet tartottak szemük előtt. A szabadságért való küzdelmet.Vízilabdázóink Sidney-ben megverték a megszállók válogatottját!

Írunk ma 2020-at, de 64 évvel a szabadságharc után, zászlóink szívéből még most is hiányzik a címer! A színművészeti egyetemisták fiataljai talán nem is tudják hogy mit jelent a Haza, de tudják hogy „jogaik“ vannak! Hát nem az lenne a jogaik közül a legfontosabb hogy tanuljanak a Hazáért? Nem az lenne a kötelességük visszavonhatatlanul világos elmével, hogy saját költőink verseit szavalják és színpadra vigyék Katona József Bánk Bánját úgy ahogyan az meg lett írva? Minden betűjével és mondanivalójával? Nem az lenne a kötelességük hogy hazaszeretetet hirdessenek? Úgy ahogyan azt Wass Albert tette élete végéig? Mert nem illő szabadságharcunk megemlékezésén a ma is működő „ellenzék“ vezéralakjait megemlíteni, kötelességünk hőseinkre, áldozatainkra emlékezni, emelt fővel, s bizony nem szégyen, néha, könnyektől csillogó szemmel! De maradjunk erősek, maradjunk talpon és emeljük fel nemcsak a józanság hangját hanem múltunk üzenetének mondanivalóját, a történelem oldalaira írt üzenetét! Vigyük vissza az iskolákba de még az óvodákba is 1956 szellemét és üzenetét, és mondjuk ki hangosan hogy élünk s megköveteljük helyünket itt őshazánkban, közép-Európában! Itt az ideje egy újabb mélyreható forradalomnak amikor is kimondjuk határozottan hogy 1956. október 23-kán nem ünnepnap van, hanem a megemlékezés és a magunkba térés napja! Követeljük hogy népünk ellen elkövetett vérengzések a forradalom utáni megtorlások nyilvánosságra hozatala ne csak elméletileg hanem gyakorlatilag is megtörténjen! Tessék törvénybe iktatni a dokumentumok hibátlan, mindent átfogó feltárását! Mindent ami a forradalommal kapcsolatos, de az az után következő első órájától kezdve és az utána beköszöntött évtizedek utolsó percéig is! Mindent! Ne engedjük a Biszku Béla féléket soha többé felébredni! Szóljanak hát ismét a harangok, álljunk fel és rakjuk ki a címeres zászlót minden házra, országszerte! Németországban én is megteszem s habár a harangok nem szólnak, minden itt élő ismerősömnek elmondom, hogy tegye meg ugyanezt!

Holzkirchen 2020.10.23

Pataky Zoltán

Vélemény, hozzászólás?